A színház több ezer éve az emberi identitás, a társadalmi normák és a nemi szerepek tükre. Az ókori görög színpadon még férfiak játszották a női szerepeket, a reneszánsz Angliájában pedig fiúszínészek öltöttek női ruhát. A női színésznők színre lépése forradalom volt, de a valódi egyenjogúságért folytatott harc a mai napig nem ért véget. A január 12-én megrendezésre kerülő „Arcok és álarcok – női szerepek a színházban és azon túl” című FEMI-est éppen ezt a több évszázados utat járja körül: hogyan formálták és formálják ma is a női szerepek a színpadot, a filmet és a társadalmat.
Mit kínál a január 12-i FEMI-est?
A FEMI (Feminista Művészeti Initiatíva) által szervezett esemény egyszerre konferencia, kerekasztal-beszélgetés és előadóművészeti est. A program főbb pontjai:
- 10:00 – Megnyitó és köszöntők
- 10:30 – Előadás: „Az álarc mögött – női szerepek az ókortól a barokkig” (Dr. Kovács Eszter színháztörténész)
- 11:30 – Kerekasztal: Mai női rendezők és dramaturgok – Csákányi Eszter, Székely Kriszta, Pass Andrea
- 14:00 – Workshop: „Hogyan írjunk komplex női karaktereket?” – vezető: Nényei Pál dramaturgnő
- 16:00 – Felolvasószínház: Sarah Ruhl „A tiszta ház” c. darabjának részletei női szerepek újragondolásával
- 18:00 – Kötetlen beszélgetés és networking borral
Helyszín: Átrium, Budapest. Belépő: 3000 Ft (diákkedvezmény 1500 Ft).
Az álarc története: Mikor léphetett először nő a színpadra?
Az európai színháztörténetben a női színésznő megjelenése viszonylag késői jelenség. Az ókori Görögországban és Rómában tilos volt nők számára a színpadi játék, a középkori misztériumjátékokban szintén férfiak alakították Máriát vagy Évát. Az első dokumentált professzionális női színésznő Isabella Andreini volt, aki 1578-ban a commedia dell’arte egyik legnagyobb sztárjaként lépett színpadra. A 17. század Angliájában még mindig botrány volt, amikor 1660-ban Margaret Hughes először játszott nőként Desdemona szerepét. Magyarországon az első ismert női színésznő Déryné Rózsa Katalin (1793–1872), aki nemcsak a színpadon, hanem a társadalmi egyenjogúságért is küzdött.
A 19–20. század: A díva és a „jó feleség” kettőssége
A 19. században a színésznő egyszerre lett ünnepelt sztár és megvetett „könnyű nő”. Jászai Mari, Fedák Sári vagy Honthy Hanna élete tökéletesen mutatja ezt a kettősséget: imádták őket a színpadon, de magánéletüket szigorúan ítélték meg. A századfordulón a színházi szerepek is mereven két kategóriába osztották a nőket:
- Naiva – az ártatlan, fiatal lány
- Szubrett – a csábító, könnyed nő
- Anya vagy nagyasszony – az önfeláldozó, szenvedő nő
- Femme fatale – a veszélyes, szexuális kisugárzású nő
Ezek a sablonok évtizedekig meghatározták, milyen szerepeket kaphattak a színésznők.
A feminista hullámok hatása a színházra
Az 1968-as diáklázadások és a második hullámos feminizmus elérte a színházat is. Caryl Churchill, Sarah Kane vagy Elfriede Jelinek darabjai szétzúzták a hagyományos női szerepeket. Magyarországon a ’80-as években Spiró György, Eörsi István és később Térey János művei már komplex, önálló női karaktereket hoztak be. A független színházak (Krétakör, Pintér Béla és Társulata, Stereó Akt) tovább mentek: gyakran női rendezők és dramaturgok irányításával születtek olyan előadások, amelyek a női test, a szexualitás és a hatalmi viszonyok tabuit boncolgatták.
Mai helyzet: Van még üvegplafon a magyar színházban?
Bár a színészképzésben nagyjából 50-50% a nők és férfiak aránya, a vezető pozíciókban még mindig jelentős a férfi dominancia. A 2024/2025-ös évadban a magyar kőszínházak igazgatói posztján mindössze 15% nő ül. A rendezők között is csak minden negyedik nő. A független szcénában jobb a helyzet: ott a nők 40-45%-a vezet társulatot vagy rendez rendszeresen. A január 12-i FEMI-est egyik legfontosabb célja, hogy ezek a számok változzanak.
Női szerepek a filmen és sorozatokban – párhuzamok és különbségek
A színház és a film női szerepei sokban hasonlítanak, de a kamera másfajta őszinteséget követel. Törőcsik Mari, Pápai Erzsi, Psota Irén vagy ma Udvaros Dorottya, Ónodi Eszter és Szabó Győzőné Fullajtár Andrea ugyanúgy képesek komplex női karaktereket megformálni, mint színházi szerepeikben. Ugyanakkor a streaming platformok megjelenése új lehetőségeket hozott: a „Fleabag”, a „Killing Eve” vagy a „The Handmaid’s Tale” női főhősei már nem áldozatok vagy díszletek, hanem aktív, hibázni képes, sokoldalú figurák.
Miért érdemes eljönni január 12-én?
Mert ez az esemény nem csak a szakmának szól. Ha érdekel:
- hogyan változtak a női szerepek az évszázadok során,
- hogyan írj hiteles női karaktert színdarabba vagy forgatókönyvbe,
- mit gondolnak a mai magyar színház legfontosabb női alkotói a jövőről,
- és szeretnél egy inspiráló napot eltölteni hasonlóan gondolkodó emberekkel – akkor ott a helyed.
Az álarcok mögött mindig ott a nő
A színház mindig is az álarcok művészete volt. De ma már nem csak a színpadi maszkokról van szó: a társadalom is elvárja a nőktől, hogy bizonyos szerepeket játsszanak el – any
